Szeptember 7-10. között Lengyelországban (Poznan) rendezték meg az Olimpiai Reménységek Versenyét (ORV), ahol a magyar kajak-kenu utánpótlás 69 versenyzője indult, közte a Gödi SE kajakosa, Varga Zalán. A megmérettetésen 200, 500 és 1000 m-es távok voltak, egyéniben és csapathajókban lehetett küzdeni az érmekért és a helyezésekért. A magyar küldöttség lett a legsikeresebb nemzet a versenyen, 50 érmet szereztek fiataljaink (22-18-10), a Nemzetek Kupájában pedig 270 pontnál is nagyobb különbséggel végzett Magyarország az első helyen, a mögötte második házigazdák előtt (653 vs. 378).
Az ORV az U15, U16 és U17 korosztályok számára rendezett nemzetközi verseny, egy olyan regatta, ahol kiváló tapasztalatszerzésre van lehetősége a résztvevőknek egy olyan versenyen, aminek a felépítése kicsit hasonló az olimpiához, annak minden előnyével és néha hátrányával. Utóbbiak jelentős része tanulható, tapasztalat útján elsajátítható (akkreditációs mozgás, nagyon szoros beosztás mindenhol, edzésben, versenyben, szálláshely és versenyhelyszín közötti utazásban, stb). A magyar szövetség döntése alapján az ORV-re csak olyan fiatal versenyzők mehettek, akik ezt megelőzően 2023-ban sem az auronzói Világbajnokságon, sem a montemori Európa-bajnokságon nem indultak, ami jól mutatja, mekkora hatalmas és értékes utánpótlás bázis van a magyar kajak-kenu sportban. Fontos, hogy őket megfelelően menedzseljék, az MKKSZ ezért úgy döntött, ezt az utat választja, ezzel lehetővé téve, hogy sokkal több fiatal versenyző szerezhessen nemzetközi tapasztalatot is sportoló pályafutásának korai szakaszában.
A verseny helyszíne Poznanban a 70 hektáros Máltai-tó volt, amely több mint 70 éve alakult ki a Cybina folyó duzzasztásának eredményeként, mára egy nemzetközileg jegyzett vízisport központ lett, a környezetében komoly egyéb infrastruktúrával.
Az ORV hagyományosan az év utolsó nagy, utánpótlás korosztály részére rendezett nemzetközi versenye, ahová a magyar sportolók az augusztus eleji Serdülő-, Ifjúsági és U23-as Magyar Bajnokságon vívták ki a helyüket.
Varga Zalánnal beszélgettem a verseny után, hogy milyen személyes tapasztalatokat szerzett.
Az első nemzetközi versenyed volt, így adódik a kérdés, hogy miben érezted a legnagyobb különbséget az eddigiekhez képest?
- Több mint 40 országból érkeztek versenyzők a világ minden tájáról, és tényleg azt éreztem, mintha egy mini olimpia lenne az ORV. Amiket eddig leginkább csak tv-n keresztül láttam, azokat most személyesen is megéltem. Hatalmas forgatag volt, több korosztály versenyéből a legfiatalabbak közé tartoztam az U15-ben, de mégis az U17-es korcsoportban versenyeztünk (ahol volt másik magyar egység is, ők alapból U17-esek voltak). Az első versenyszámomban, a K4 500 m-es előfutamban csütörtökön meg is döbbentem, amikor a hajóval beálltunk a szerb egység mellé, mert a szerbek úgy néztek ki, mint a testépítők. Ennek ellenére nem sokkal végeztek előttünk, és szombaton bejutottunk az elődöntőből az A döntőbe is (én voltam a stroke), ahol végül a 9. helyen zártunk, egyben a legfiatalabb egység voltunk, mindannyian U15-ösök a nálunk 1-2 évvel idősebbek között. Megtapasztaltam, hogy önmagában a külső fizikai kinézet nem garancia a jó eredményre, de ezt meg kellett élni hozzá.
Mi volt a teljes versenyprogramod, hány versenyszámban álltál rajthoz?
- K4 200 m-en indultam még, szintén az U17-es korcsoportban, ahol csak 1 helyen változott az összeállításunk. Ennek az előfutama is csütörtökön kezdődött, 3 órával az 500 m-es futam után, és itt is sikerült továbbjutnunk az elődöntőbe, amit vasárnap rendeztek. Ott már nem értük el a döntőt, de ha őszinték akarunk lenni, ennek a realitása kisebb volt, mint 500 m-en, mert 200-on sokkal többet számít az izomerő, és mivel nálunknál 2 évvel idősebbek között versenyeztünk, ezt a hátrányt nem tudtuk kiegyenlíteni technikával és állóképességgel úgy, mint 500 m-en. Felvetődhet a kérdés, hogy miért az U17-ben versenyeztünk? Nos, ennek az egyszerű oka az, hogy az U15-ben csak egyéni számokat rendeztek, ahová nem sikerült kvalifikálni az OB-n (1000 m-en 3. helyen végeztem, és az első kettő mehetett az ORV-re egyéniben). Közel álltunk hozzá Rasztotzky Vincével (Dunakeszi), hogy párosban kivívjuk az indulási jogot (ott is csak az idősebb korosztályban versenyezhettünk volna), de az OB-n éppen lecsúsztunk a dobogóról. Ugyanakkor jövőre szeretnénk már az U16-ban megmutatni magunkat, ami persze egyre nehezebb lesz, már a kijutás is, hiszen hatalmas a konkurencia Magyarországon.
A versenyeken kívül milyen élmények értek még? Hogyan épült fel az a pár nap, amíg Poznanban voltatok?
- Busszal utaztunk ki Magyarországról, a szállodában pedig együtt laktunk például a csehekkel, akikkel közösen jártunk ki a verseny helyszínére, mert a shuttle buszok 2 szálloda és a pálya között jártak. Természetesen, minden mozgás akkreditációhoz és biztonsági ellenőrzésekhez volt kötve, de azért apukámmal és Putyuval (Németh István, edző – a szerk.) is tudtam találkozni, akik külön autóval érkeztek a versenyre. Pénteken nem volt futamom, ezért tovább tudtam pihenni, és utána apával mentem ki a szállodából a pályára. Kötelező volt a nemzeti mezt hordani, és kaptunk testszámot is, amit a csapathajók vízre szállásánál leolvastak, ennek egyeznie kellett az akkreditációs kártyán lévő számokkal, de ezek nem jelentettek kihívást, könnyű volt alkalmazkodni az előírásokhoz. Talán egy olyan volt, ami sokaknak hiányzott, hogy nem volt elég büfé, így napközben nehezebb volt a szurkolóknak, hozzátartozóknak vagy éppen a versenyzőknek kiegészítő táplálékot beszerezni. A reggelit és a vacsorát a szállodában kaptuk, az ebéd volt kint a pályán, amihez ebédjegyet adtak a szervezők, mint itthon. A létesítmény maga egyébként rendben volt, a magyar, mint a legnagyobb létszámú csapat, külön hangárt kapott, ahol a hajókat tudta tárolni. Összességében az eredményekkel és a körülményekkel is elégedettek voltam, kaptam motivációt és élményt a folytatáshoz, a további felkészüléshez!
