2022. szeptember 30-án rendezték meg a portugáliai Ponte de Lima városában a Kajak-Kenu Maratoni Világbajnokságot, ahol Sinkó Panna az U23-as mezőnyben, karrierjében kiemelkedő sikert ért el, messze felülmúlva az előzetes esélyeket. Az pedig, hogy milyen út vezetett eddig, megér egy komolyabb bemutatást, mert elkötelezettségből, rugalmas tervezésből, állhatatosságból, hatékony időbeosztásból és célokra fókuszálásból sokat tanulhatunk a Gödi SE kiváló kajakosától.
2021 őszén még az is felmerült benned, hogy az aktív élsportot befejezed, mivel elsőéves egyetemistaként új feladataidra kellett koncentrálnod. Mindezt a tavalyi maratoni EB-n szerzett bronzérmed után fél évvel. Mi változtatta meg a hozzáállásodat?
- Hiányzott a sportolás, így decemberben visszatértem az edzésekre. A Lágymányosi Spartacus egyesület telephelyére mentem le, ahol voltak hozzám hasonlóan egyetem mellett kajakozó sportolók, de ekkor még azt sem tudtam, hogy versenyezni akarok-e majd, csak élveztem a társaságot és hogy az egyetemi, szakkollégiumi feladataim, majd a féléves vizsgáim mellett kicsit átmozgathattam magam minden alkalommal. Később aztán az fogalmazódott meg bennem, hogy a Szabadidős és Egyetemi kategóriában majd szívesen elindulnék versenyeken is. Mindez május végéig jó is volt, majd amikor Győrben a maratoni OB-n indultam párosban, és ha már ott voltam a helyszínen, megnéztem az OB keretében megrendezett maratoni EB válogatót is, éreztem magamban a késztetést és mondtam is Bauer Gyulának, akivel jelenleg is készülök a Szpariban, hogy nyár végére csak összekapom magam és felkészülök a maratoni VB válogatójára. Ezután kezdődtek az év végi vizsgáim, nagyon kevés időm volt lejárni edzésekre, de június végén, amikor sikerrel lezártam az 1. évemet, beleálltam az edzésekbe, mert amúgy is nagyon jó volt több hét tanulással töltött ücsörgés után újra vízen lenni és edzeni. A csapat is nagyon jó volt, támogató és bátorító közeg vett körül, 17-21 év közötti edzéstársaim vannak, akik épp a felvételire készülnek, vagy elsőévesek, szóval nagyon jó volt a rezgés a csoportban. A nyári időszakban elindultam a Szabadidős és Egyetemista rövidtávú OB-n (4 aranyérem, 2*K1, K2, K4), majd az Utánpótlás síkvízi OB-n július végén, ahol egyéni számot, az ötezer egyest választottam. Igazából soha nem szerettem pályán versenyezni, ez az 5. helyezés azonban megerősített, hogy jól haladok a felkészülésben. Gyulával, az edzőmmel meg is beszéltük, hogy a felnőtt OB-n is indulok (augusztus 24-26. Szeged, 5.000 m 8. hely), ahol az egyéni versenyem előtt 3-szor mentünk négyest a Szparis lányokkal, így az egyéni ötezerre kicsit elfáradtam. Ezután jött a VB válogató szeptember 13-án (Tokaj), ahol az U23-as mezőnyben megszereztem a VB kvalifikációt érő 2. helyet. Mindig a hosszabb távú versenyeket szerettem, ahol van kontaktus a hajók között, ahol komolyabb jelentősége van a taktikának is, így nem meglepő, hogy a maratoni távú versenyzés a szívem csücske. Nagyon nehéz volt amúgy az egész tervezés, hiszen kimaradt szinte teljes egészében a téli alapozás és a tavaszi vízi alapozás is, így a felnőtt OB és a válogató után több hosszút eveztem, illetve gyakoroltuk a ki- és beszállást a hajóba, a futó szakaszokkal együtt. Ez az időszak nekem is nehezebb volt, hiszen az egyesületben is a legtöbben pihenőn voltak, és egyedül edzeni nem kellemes ilyen hosszú távokon. Szerencsére az utolsó héten már voltak segítőim a csapatból, akiknek nagyon hálás vagyok.
Miként történt a kiutazás Portugáliába, és milyen körülmények fogadták a versenyzőket odakint?
- Repülővel utaztunk, a hajókat pedig vontával hozták. A tavalyi EB-hez képest az mindenképpen változás volt, hogy mindenki a saját hajóját használhatta (tavaly Moszkvában a Nelo cég mindenkinek adott használatra a helyszínen új hajót). Mivel Bandi öcsém hajóját használtam a felkészülés során, így ezzel a technikai kihívással most nem kellett foglalkoznom (Bandinak egy Plastex hajója van, a felnőtt OB óta azzal készültem). Az út elég hosszú volt az átszállás miatt, így másnap tudtunk csak kimenni a pályára, előtte átvettük az akkreditációt, majd bejártuk a helyszínt és edzettünk is. Másnap csak a futószakaszokat mentünk ki gyakorolni, de érdekes és tanulságos volt a helyzet, mert a versenyek már elkezdődtek és tapasztalatot tudtam gyűjteni a látottak alapján, hogy majd én mit és hogyan teszek a versenyem során. Amúgy ezen a napon őrült tömeg volt mindenhol, mert a hazaiak világklasszis síkvízi versenyzője, Fernando Pimenta is indult a rövidtávon, akinek a nevelőegyesülete is a rendező kisvároshoz köthető (a 3,4 km-es távon világbajnok lett, 65 századdal Mads Pedersen előtt – a szerk).
Mi történt a verseny napján, hogy alakult a versenyed belülről nézve?
- A versenyünk péntek délutánra került az időrendben, 22,6 km volt a táv (5 nagy kör és 1 kicsi, 5 futással), 23 versenyzővel a rajtnál. 30 percre volt a szállásunk a pályától, a délelőttöt a szálláson töltöttem, azonban volt lehetőségem arra is, hogy a délelőtti programot követhessem a szobámból, a kajak-kenu szövetség Youtube csatornáján keresztül. Így láthattam a szparis csapattársam junior K2-es győzelmét, ami nagyon felvillanyozott. A futó szakaszok látványra nagyon hosszúak voltak, közel 100 m-esek, viszont egyenesek, és összességében könnyen lehetett teljesíteni őket (mégha a füves rész mellett a tengeri homokos felületű süppedős szakasz nem volt annyira kellemes). A rajt után a későbbi győztes svéd lány, Melina Andersson ellépett másik 2 versenyzővel (Andersson a rövidtávot is megnyerte – a szerk.), mögöttük azonban nagy boly, igazi daráló alakult ki, 7-8 versenyzővel, amiben elég nehéz volt úgy haladni, hogy ne hátráltassuk egymást, komoly koncentrációt igényelt ez az időszak. Autentikus maratoni élményként tudnám a legjobban leírni ezt az időszakot, amire nagyon vágytam mindig is, de itt azért néha aggódtam magam miatt! Egy kör közel 4 km hosszú volt, és ez a boly elég sokáig kitartott egyben 6 versenyzővel, a futószakaszok sem okoztak lényegi törést. Ebben a szakaszban az volt a legfontosabb számomra, hogy a lehető legtöbb erőt tudjam megspórolni oldalvízen és bölcsőn. Körről körre szakadtak le rólunk versenyzők, nekem kifejezetten jól mentek a futószakaszok, így ott tudtam maradni végig, és az utolsó két futásnál kezdett körvonalazódni az, hogy a dán lánnyal bírjuk a legjobban. Ennek ellenére az utolsó futásnál még négyen voltunk együtt (az első 3 helyezettre, akik az elején meglógtak, nem tudott felérni senki), de a hajrá jól sikerült, így a dán lány mögött az 5. helyen értem célba! A verseny után elképesztően boldog voltam, mert életem legjobb versenye volt, érzelmileg és taktikailag is, ráadásul nagy mezőnyben és komoly küzdelem után értem el ezt a fantasztikus eredményt! Szerintem ez az a katarzis érzés, ami bent tartja a versenyzőket az élsportban, magam is csak utólag tudom megfogalmazni, hogy erre az érzésre vágytam.
Ahhoz képest, hogy tavaly még az élsport abbahagyása is felmerült Benned, mint lehetséges kimenet az egyetemi tanulmányaid miatt, minek tulajdonítod ezt az óriási változást és következményeként ezt az eredményességet?
- Úgy gondolom, nagyon meghatározó volt az, hogy hagyták azt csinálnom, amit kitaláltam, elterveztem, hogy mehettem a saját fejem után. Gyula nagyon korrekt volt abban, hogy soha nem erőltetett semmit, mindig megkérdezte, hogyan érzem magam, mennyire vagyok fáradt, mi van a sulival, szóval elfogadta, hogy az egyetem a prioritás az életemben. Mivel magamban is átértékeltem a sportot, az edzésekre sem mindig tudtam menni, de ha már ott voltam, akkor igyekeztem minden nap jobb lenni, és egy olyan csoportban tudtam edzeni, amiben mindenki aktív volt, és pozitív hatással voltunk egymásra. Úgy érzem, ennyire lelkes utoljára 13 évesen voltam. A közeljövő tervei is változtak az idei év tapasztalatai miatt, most nincs tervben az abbahagyás. A következő 2 évben is az U23-as korosztályba tartozom még, és igyekszem teljes szezonokat futni majd, EB-re és VB-re kijutási lehetőségekkel együtt. Kajakozás technikai oldalon sok fejlődési potenciál van még, mégha a mozgás tanulás szempontjából nem ez az ideális időszak 20 éves kor felett. A maratoni táv taktikai oldalát, illetve a futásos szakaszokat sokkal jobban nem lehet már megcsinálni, így az alap állóképességen és a technikán kell sokat dolgozni majd.
Nagyon köszönöm édesapámnak (Sinkó László, Simi – a szerk.) és a családomnak a támogatást, hogy mindenben mellettem állnak. Az edzőmnek, Bauer Gyulának hasonló értékrendje van édesapámmal, így a szakmai háttér biztos kezekben volt mindig, ami a hosszabb evezéseken alapult, abból jöttek a résztávos és gyorsasági edzések. Gyula mindig figyelt rám, érdeklődött, mi van körülöttem, velem, és rugalmasan alakította az edzéseimet a lehetőségeimhez alkalmazkodva. Mivel önköltséges formában jutottam ki a VB-re, így az anyagi háttér megteremtésének is volt jelentősége, ebbe a szüleim, egyesületem, a Gödi SE és a Lágymányosi Spartacus is besegített, ami nagyon jó érzéssel töltött el. Ezért is vagyok büszke arra, hogy ennyi támogató és segítő embernek tudtam örömet szerezni az idei eredményeimmel.
