2021. október 1-én rendezték a Maraton Világbajnokságot Pitesti-ben (Románia), ahol Zoboki Zoltán, a Gödi SE Kajak-Kenu szakosztályának jelenlegi legsikeresebb versenyzője, az U23-as mezőnyben 13. helyen végzett.
Ez a korosztály 4 évet ölel fel, a betöltött 18. életévtől a betöltött 22. életév közötti versenyzők indulhatnak, ami egyben a nehézségét is adja, hiszen a 2019-es kínai VB dobogósai is itt voltak még a mezőnyben, így Zozónak (mint legfiatalabb ebben a korosztályban), fizikailag is nehéz dolga volt, mivel ezen a szinten hatalmas különbségek vannak még mindig a versenyzők között! Zozó felkészülése nem volt zavartalan, ugyanis a felkészülés hajrájában, szeptember közepén egy felsőlégúti betegség miatt közel 1 hét maradt ki az edzésekből, ami a versenyteljesítményére is hatással volt!
A jelenleg elkeserítő román járványügyi helyzet ellenére sikerült zökkenőmentesen megrendezni az év egyik kiemelten fontos kajak-kenu világversenyét (időrendben az EB és az Olimpia után), igaz, a helyi szervezők kicsit lazán kezelték a szigorú szabályokat, maszkot szinte alig viseltek az érintettek! A moszkvai EB szervezésével összehasonlítva minden egy kicsit gyengébb volt, de a versenyzők elégedettek voltak a háttérrel, erre nem hivatkozott senki a versenyek kapcsán. A Gödi SE kisbuszával történt az utazás Romániába, ami körülbelül 10 órás volt, de a magyar csapat többi része is busszal utazott, és mindenkinek vitték a saját hajóját is, így ezzel a faktorral nem kellett számolni (az EB-n mindenki teljesen új kajakokat kapott a Nelo cégtől használatra). Zozó edzője, Árkosi Gábor is a csapat tagja volt, így testközelből tudta újfent segíteni legsikeresebb tanítványának a felkészülését a verseny előtt is. A 26 km-es pályán 6 futó részt iktattak be az evezések közé (3,4 km-es kört jelöltek ki), amik rekord hosszúságúak voltak az egyenkénti 220 m-es távolságukkal, és bizony a versenyzők egyéni futó képességeik is jobban kidomborodtak ennek köszönhetően.
Zoboki Zoltán kicsit csalódottan, de reálisan értékelte a világbajnoki teljesítményét: „Számítottunk rá, hogy a verseny előtt 2 héttel történt betegségem hátráltatni fog, hiszen egy hosszú, közel 2 órás kajakozás csak úgy teljesíthető tökéletesen, ha a versenyző kiváló fizikai állapotban van, márpedig a betegségből megmaradó hurutos köhögés még a verseny napján is jelentkezett. Csütörtökön egy átmozgató 10 km-t eveztem a pályán, ahol csináltam megindulásokat is, de a hajóra helyezett sebességmérő műszer nem igazán mutatott változást. Ez azért nem segített az önbizalmamon, igaz, tisztában voltam vele, hogy nehezebb helyzetben vagyok a betegségem után. A versenyen az elejétől azt éreztem, hogy a frissesség, a gyorsaság, a lendület hiányzik, alig tudtam tartani azt a 10 fős élbolyt, ami diktálta a tempót. Mivel folyamatosan váltották a versenyzők egymást az élen, így az élboly tempója nem lassult a későbbiekben sem (ahogy az leggyakrabban történik egy erős első 2 km után). A cél ilyenkor az, hogy minél jobban szétrázzák a mezőnyt. A gyors kezdés után már éreztem, hogy ugyan mindössze csak 60-80 m-re voltam lemaradva az elejétől (a GPS adatok utólagos elemzése is ezt támasztotta alá), és a tempóm megegyezett az élboly elejével, de a dobott víz miatt nem tudtam előrébb jutni, a ritmusváltásokra pedig nem tudtam reagálni. Az edzőm szerint is egy technikailag jó kajakozást mutattam be, amiben óriási bruszt volt, hiszen ő is tisztában volt az előzményekkel és az emiatt várható nehézségekkel. Iszonyú fájdalmas volt megélni a fizikai nehézségeket és ennek következményeként a mentális gödröket, hiszen bármit próbáltam, nem tudtam közelebb kerülni az elejéhez. Minden versenyzőt nagyon megviselt a hosszú futó szakaszok teljesítése is, hiszen extrém hosszúságú és betonkeménységű volt a talaj, a megelőző napon pedig még egy kis kőre is ráléptem ezen a szakaszon, ami a talpamat felsértette (és ez a versenyen is kellemetlen volt a mezítlábas futás során), szóval most semmi nem akart összejönni. Már a verseny előtti napokban is sokat görcsöltek az izmaim, gyúrással próbáltunk kicsit javítani a vádlim, hajlítóm, csípőhorpaszom állapotán, de a verseny alatt is éreztem kicsit ezeket a görcsöléseket. Összességében azt mondhatom, hogy sok tapasztalatot szereztem ezen a versenyen, és még, ha sokat szenvedtem is menet közben, úgy gondolom, kitettem a lelkem a pályára! Most a 13. helyre volt ez elég, mégis, ha az egész szezonra visszatekintek, akkor igazán hálás lehetek mindazért, amiben részem volt. Sokat dolgoztam érte, az edzőm, Gábor is velem együtt tapasztalt meg sok mindent ebben az évben, de az kijelenthető, hogy jó csapatot alkottunk! A jövő évi célok meghatározása még előttünk van, hiszen alaphelyzetben nehéz év következik számomra az érettségivel és a felvételivel.”
Árkosi Gábor, Zozó edzője: „Ez a mezőny generációsan is egy kiemelkedő képességű társaság, olyan kvalitású kajakosok alkotják, akik messze kitűnnek már az U23-as mezőnyből, amit azzal is alátámasztottak néhányan, hogy másnap a felnőttek mezőnyében is rajthoz álltak…sőt, az U23-as győztes dán Thomsen (aki másfél perccel előzte meg az ezüstérmest) a felnőttek között ott volt az élbolyban egészen addig, amíg az egyik futó részen elesett és a hajója eltört, ezért fel kellett adnia a versenyt. Az elmúlt években már inkább síkvízen rendezik a világversenyeket (régebben nagyrészt folyóvízen rendezték a maratoni versenyeket, ahol az ügyesség és a helyismeret sokat számított), aminek hatására növekszik a tempó, egyre komolyabb atléták versenyeznek egymással! A trend jól látszik, és nem lesz meglepetés, ha néhány éven belül a maratoni távot mindössze 15-20 mp-el lassabb átlag kilométerekkel teszik majd meg az élversenyzők, mint az egyéni K1-es versenyzők az olimpiai távot, a K1 1000 m-t! Mindezek annak a fényében kiváltképp hátrányosan érintették most Zozót, hogy a verseny előtti betegsége pont ezt a gyorsasági állóképességet, a ritmusváltásra való képességet csorbította, ami abban az őrült tempóban, ahogyan az élmezőny lapátolt a rajttól kezdve, adta magát, hogy Zozónak nem fog most menni. Tökéletes állapotban reálisan a 6-8. hely környéke volt az elvárás szakmai szempontok alapján, de ez a fizikai állapot most nem volt meg a megelőző betegsége miatt (ennek következményeként már a rajttól kezdve nem tudott Zozó az élmezőnyre tapadni), s mivel emiatt állandó hullámzásban kellett mennie, így az óriási tempó és a hullámzás hamarabb elvették az energiáját a tanítványomnak. Láttam, hogy Zozó nagyon küzd, hogy fáj neki minden ezen a napon, de becsületére legyen mondva, hogy helytállt és kihozta a versenyből így is a maximálisat! Nagyon büszke vagyok rá, és kifejezetten az egész idényére, hiszen egy nagyon feszes, sok versennyel megtűzdelt év végén volt a VB, és azt is fontos kiemelni, hogy mennyire nehéz egy szezonban több csúcsformát időzíteni, hiszen mindkét világeseményre volt válogató (ahol nem fért bele a hiba), július elején volt a moszkvai EB, majd augusztus elején az OB, ahol rövidebb távokon is versenyzett Zozó, utána a válogató a VB-re és október elején a VB maga. Mivel Zozó esetében az idei év az első olyan év volt, hogy egy világversenyre kijutás reális cél lett, így a formába hozás elsősorban magát a kijutást támogatta! A folyamatos edzésmunka és a koncentráció, illetve a sok verseny miatt a VB válogató után adtam 1 hét pihenőt Zozónak, hogy mentálisan töltődjön kicsit, mert elképzelhetetlenül kimerítő hónapok voltak már mögötte így is! Külön művészet azt megtanulni, hogy ennyi mindenre egy szezonban hogyan lehet úgy készülni, hogy a legjobb formáját mutassa a versenyző a világversenyeken. Természetesen, ez egy tanulási folyamat az edző számára is, így jómagam is igyekszem leszűrni a 2021-es év tanulságait!”
Zozónak még egy versenye van hátra az idei szezonban, október 9-én a Marathon Challenge nevű népszerűsítő maraton versenysorozat utolsó, 4. állomásán vesz részt az UTE Vízitelepén (összetettben a 2. helyen áll 3 verseny után, tehát van tétje a jó szereplésnek).
