A gödi kajakosok „Simi-csoportjának” vendége volt Molnár Péter világ- és Európa-bajnok, olimpiai negyedik helyezett, Európa Játékok-bronzérmes kajakos. A 31. születésnapját aznap, február 16-án ünneplő sportoló a szobi szakosztályban nevelkedett, ma is a Dunakanyar az otthona. A fiataloknak szívesen beszélt pályafutásáról.
Péter korábban rengeteg közös edzésen vett részt a gödi kajakosokkal; hol a gödiek mentek „fel” Szobra, hol a szobiak jöttek „le” a Dunakanyar kapujához.
„Én magam is a Dunakanyarban lakom, szobiként Gödön is otthonosan érzem magam. Nagyon jó a kapcsolatom Simivel, azaz Sinkó László edzővel, aki meghívott erre a kellemes beszélgetésre, és egykori nevelőedzőmmel, Matyus Zsolttal is, aki anno még a gödi szakosztály első kajakosai között sportolt. Megtisztelőnek érzem a meghívást, hogy felnőtt élsportolóként ezeknek a fiataloknak bemutathattam a saját példámat. Érdeklődéssel figyelték, amit mondtam, ami akár segítség is lehet számukra. A fiatalok jó kérdéseket tettek fel nekem, élveztem ezt a közel egy órás fórumot. Attól, hogy dunakanyari fiatalokkal beszélgettem, előjöttek a régi emlékeim, és az, honnan is indultam” – mondta az eseményt követően Molnár Péter.
Sinkó László edző arról számolt be, a kötetlen, jó hangulatú beszélgetésen a világbajnok őszintén beszélt pályafutása kezdetéről, sikereiről és az esetleges holtpontokról. „A holtpontoknál a támogató szülői háttér és a segítő edzői támogatás volt az a plusz, aminek segítségével Péter tovább tudott lépni. Külön kiemelte, hogy mennyit jelentett neki a Dunakanyar, illetve az itteni edzésmódszerek. Mesélt a riói olimpiáról is, ahol Tótka Sándorral negyedik helyezést értek el. A gyerekek sok kérdést tettek fel a bajnoknak; taktikáról, a csapathajóról, az evezés technikájáról, a sport és tanulás kapcsolatáról. Fiataljaink remek útmutatást kaptak a felkészülésükhöz, a sportpályafutásuk alakításához. Péter hiteles példa arra, hogy egy kicsi, lelkes közösségből szorgalommal, kitartással hogyan lehet a világ élvonalába eljutni. Külön köszönet illeti azért, hogy születésnapján időt szakított a gyerekekkel való beszélgetésre, melynek végén természetesen mi is felköszöntöttük, és közös fényképet is készítettünk.”
